HASZNÁLATI ÚTMUTATÓ

A szócikkek elrendezése

A szótárban 4000 település neve szerepel, összesen kb. 11.000 névváltozatban. Önálló szócikként jelennek meg a települések mai hivatalos nevei. Ezek közt néhány olyan név is szerepel, amely ma nem önálló település, hanem egy nagyobb város csatolt része (fontossága miatt azonban szükséges megemlíteni). Ezekre a lábjegyzetekben mindig található utalás. A mai hivatalos név után nagybetűs rövidítésben olvashatjuk, hogy a település ma mely állam területén található.

Bekezdéssel láthatóak az illető város vagy község egyéb névváltozatai. Ha ez a másik név valaha hivatalos volt, akkor lehetőség szerint feltüntettem, hogy mely időintervallumban volt az. A szótár zöme ilyen, területi változások miatti névváltozásokat tartalmaz; ilyenkor az időhatárok előtti rövidítés nem nyelvre, hanem országra utal, ezért nagybetűs. A térségben valaha létezett miniállamok egy része külön rövidítést kapott, másokra lábjegyzetek utalnak. Dátum nélkül szerepelnek az egyéb nevek, pl. a településen élő kisebbségek által használt név, stb., itt a rövidítések kisbetűsek, mert nyelvre utalnak. Minden névváltozat keresztutalásként is bekerült a szótárba. A cirill, ill. görög nevek külön mutatóban is helyet kaptak.

 A korábbi hivatalos neveket időrendi sorrendben soroltam fel. Ez alól kivételt képeznek a mai hivatalos nyelvben élő, vagy abban valaha létezett névváltozatok, melyeket kereszt (†) jelöl. A nyelvre utaló rövidítés nélküli régi nevek a mai hivatalos nyelven értendőek.

Sok településnek nincs meg valamennyi szükséges nyelven az elnevezése, ennek hiányában viszont nem kerülhetett oda az évszám sem. Tehát a szótárban szereplő adatok nem feltétlenül adják meg az adott település feletti állami fennhatóság valamennyi változását. Néha viszont évszámokkal jeleztem olyan neveket, melyek ugyancsak a mai hivatalos nyelv nevei voltak. Ilyenkor általában egy ugyanazon országhoz tartozó település neve változik meg, pl. politikai átnevezés révén. Ahol nincs kezdő évszám, ott az vagy ismeretlen, vagy — ami gyakoribb — a szótár időbeli keretén kívül nyúlik. Pl. Tallinn esetében: “Revel' [OR —1918]” azt jelenti, hogy a város 1763-at megelőzően került Oroszországhoz és 1918-ig folyamatosan oda is tartozott. Az évszámoknál a “—” jel egyaránt jelenthet “-ig” és “-tól” toldalékot, attól függően, hogy a szám előtt vagy után áll. Pl. a török név hiányában is utalhat évszám arra, hogy mikor ért véget az ottomán uralom — ekkor pl. a bolgár név évszáma után látható a kötőjel.

Vigyázni kell azonban arra, hogy vannak olyan évszámok, melyek előtt és után sincs kötőjel. Ezek nem hibák, hanem egyszerűen egy évnél rövidebb fennhatóságot jeleznek valamely területen. Ennek ellenére nem tüntet fel a szótár minden apró kis területváltozást, mert néhány területcsere egyetlen jelentős települést sem tartalmaz.

A szótár külön jelzi, hogy egy település egykori hivatalos német nyelvű neve valójában osztrák vagy német volt-e, mert a hivatalos nevek rövidítése nem nyelvet, hanem országot jelöl. A nem hivatalos nevek esetében viszont minden német nevet “nm.” rövidítés jelez, akkor is, ha az elnevezés a Habsburg birodalomhoz köthető. Az egykori kisebb országok közül Velence, Trieszt, Fiume és Raguza olasz, a Jón-szigetek görög, Krakkó lengyel, Danzig pedig német hivatalos nyelvűnek tekinthető. Problémát okozott még az is, hogy a Szovjetunió nem orosz tagköztársaságaiban hivatalos orosz neveket milyen rövidítés jelezzen. E neveket nem jelölhettem a Szovjetunióra vonatkozó rövidítéssel, hiszen a fehérorosz, ukrán, stb. nevek is a Szovjetunióban használt hivatalos nevek voltak; végül az Oroszországnak megfelelő rövidítést (OR) kapták (e témáról részletesebben ld. még a 2.2.1. fejezetet).

Alfabetikus rend

A gyűjtemény a mai hivatalos név szerint rendezi sorba a városneveket. Az alfabetikus sorrend eltér a magyar akadémiai szabványtól (ezáltal a nem magyar olvasók helyzetét könnyítjük meg):

a. A többtagú helységnevek valamennyi tagját figyelembe vettem a betűrend kialakításakor. Pl. Novigrad megelőzi Novi Kneževac-ot.

b. A magyar kettős betűk (cs, ly, ny, sz, ty, zs) nem alkotnak külön egységet, hanem alkotóelemeik abc-beli helye szerint kerülnek a helyükre. Pl. a cs a cr és a ct közt található.

c. Ugyanez vonatkozik más nyelvek kettős betűire (pl. a cseh és szlovák ch a két nemzet abc-jében a h betű után következik, e szótárban azonban a cg és ci közé került; a délszláv lj, nj, illetve az albán sh is alkotóelemei szerint sorolódik a betűrendbe, stb.). A német ß értelmezése “ss”-ként történik.

d. Az ékezetes karaktereknek csak az alaptagjaikat soroljuk betűrendbe. Eszerint az alfabetikus sorrend a következő: a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z.

e. Ha két szó csak ékezeteiben tér el, akkor az kerül hátrább, amelyikben az ékezet található. Ha mindkettőben van ékezet, akkor a szó végi ékezettel álló név megelőzi a szó eleji ékezettel állót. Végül, ha az ékezet ugyanott van mindkét névben, akkor az ékezet típusa dönti el a sorrendet, amely magán- és mássalhangzók esetében is a diakritikus jel előfordulási gyakorisága szerint készült el. A: a á ă â ā ä å ą.  C: c č ć ç.  D: d ď đ.  E: e ė é è ě ē ë ę.
G: g ğ ģ.  I: ı i í î ī ï į. K: k ķ.  L: l ľ ł ļ.  N: n ň ń ņ.  O: o ó ô õ ō ö ő.  R: r ř ŗ.  S: s š ś ş. 
T: t ť ţ. U: u ú ü ű ū  ů ų.  Y: y ý.  Z: z ž ź ż.

f. Cirill és görög betűk esetében valamennyi előforduló karakter külön betűnek számít.
 A cirill betűk abc-rendje: а б в г д ђ е ё є ж з ѕ и і ї й ј к ќ л љ м н њ о п р с т ћ у ў ф х ц ч џ ш щ ъ ы ь э ю я.

A görög betűk abc-rendje: a b g d e z h q i k l m n x o p r s (V) t u j c y w.

g. A cirill lágyságjel és keményjel átírását (egy, ill. két aposztróf) a betűrendben nem vettem figyelembe. Ha csak az aposztrófban tér el két szócikk, akkor az kerül hátrább, amelyikben az aposztróf található.